Saját felelősségemre hazajöttem a kórházból. Azért voltam benn 10 napig, mert a hatodik terhességemmel vetélés/koraszülés fenyegetett - csakúgy mint az előzőekkel. Mindegyik gyerekem időre született, nagy súllyal, egészségesen. 10 nap múltán teljesen kipihentem magam, úgy láttam, ideje hazamenni, annál is inkább, mert az apjuk nehezen bírt az öt kisebb-nagyobb rosszcsonttal. A főorvos azzal engedett ki, miután aláírtam a papírokat, hogy "El fog vetélni, de már éppen elég gyereke van!" Nagyon halkan sziszegtem, hogy Azértse!
Aztán mit csinál a veszélyeztetett terhes, mikor végre hazakerül a kórházból? Észreveszi, hogy a függönyök és az ablakok állapota enyhén szólva siralmas. Most kell függönyt mosni, ablakot tisztítani, így, kipihenten, mert aztán nagy hassal.... Na ilyenek miatt nem engedik ki szívesen az orvosok a kismamákat a kórházból, ha már egyszer bekerültek... De én biztos voltam a dolgomban, most semmi bajom nem lesz egy kis munkától! Gyerekek bölcsődében, óvodában, nyári napköziben.... Vacsorára kolbász, sajt, parizer, szalonna - a srácok örülni szoktak, ha ilyeneket kaptak főzelék helyett...
Leszedtem, gépbe raktam, ablakokat megpucoltam, függönyöket ki a gépből - kiteregettem a fotelre - és elterültem a rekamién, mert elfáradtam. Férjuram hazajött két gyerekkel, a napközisek is megjöttek. Említettem gyermekeim apjának, hogy rakná fel a függönyöket, mert én elfáradtam - ő is elfáradt, különben is, ha le tudtam szedni, vissza is tudom rakni... Tulajdonképpen igaza van - állapítottam meg, és baj nélkül visszaraktam, bár ez a művelet nehezebb, mint a leszedés. Az utolsó függönynél már nem volt kedvem létrára mászni, majd reggel... fekve hallgattam végig csemetéim élménybeszámolóját, aztán fürödni zavartam a népet (nagyok segítettek a kisebbeknek), vacsoráztunk, kinyitottuk a nagyágyat, és persze az összes velem akart aludni. A kisebbeknek megengedtem.
Hajnal negyed 6, a ház ura már fenn matatott, készült munkába .... A mellettem lévők létszáma kettővel gyarapodott, fogalmam sincs, mikor jöttek, talán mikor az apjuk felkelt... Pillantásom a lent maradt függönyre esett - na nem, majd később... Aztán még kétszer elhalasztottam a létráramász-csipeszelget műveletet. Megállapítottam magamról, hogy vészesen lusta vagyok.
És akkor megmozdult velünk az ágy! Hintáztunk! A gyerekek kacagtak, én meg elfelejtettem megijedni - olyan abszurd volt az egész! Még akkor se keltem fel, amikor életem párja megállt az ajtóban, hogy nem tudja, mi van, még nem is ivott semmi alkoholt mégis elment előle a szekrényajtó.... Földrengés! - tudatosult bennem -a lépcsőházban csörtetés, lenn csoportosultak az emberek - azt hiszem, rossz helyre álltak, két ház is rájuk dőlhetett volna, ha dől.... Felkeltem, kiparancsoltam az ágyból még mindig viháncoló gyerekeimet, rekordsebességgel kapkodtam elő a ruháikat, beállítottam őket kettesével az ajtókba, és gyorsöltözés! Ki készül el hamarabb? Még mindig nem voltam különösebben megijedve... Apa el munkába, mi menjünk csak oviba, bölcsibe, azok földszintesek és masszívak, semmi baj... A nagyok is kisétálhatnak a szabadtéri napközibe, én meg helyezzem el magamat valami nyugodt és biztonságos helyen...
Gyerekek elosztva különböző intézményekbe, én meg a munkahelyemre a táppénzes papírral. Kevesen voltak, nagy szabadságolás volt, akik dolgoztak, nem féltek különösebben. Csak azok nem mentek be, akiknek a gyerekét nem vették be a mártírok úti bölcsődébe, mivel ott megrepedt a fal...
Én meg hazamentem, főztem és vasaltam, aludni kimentem a parkba egy pokróccal, sokan heverésztek ott... A függöny néhány napig lent maradt, mert ki tudja...
Ha nem lettem volna lusta, felmászok a létrára, és az kezd el hintázni velem, talán a szemtelen és nagyképű legkisebbem odaveszett volna, és talán én is....
Természetesen a gyerkőc is lusta lett...
