egy idézettel.
Mikor már azok mennek el, sorra mind, akik akkor voltak nagyok, amikor te
kicsi; mikor teljesen árva lettél; mikor anyád, apád gyermekkorának nem
marad tanúja; mikor már nem azt érzed, hogy sietned kell, mert lemaradsz
valamiről, hanem hogy meg kell állnod, mert kiszakad belőled valami; mikor
az utolsó nagynénéd meglátogatására már csak a halála után két órával
érkezel; mikor már soha nem tudhatod meg, azt, amit meg kellett volna, s
megtudtál olyat, amit nem lett volna szabad;
-
mikor te magad is voltál már legalább egyszer
a "halál árnyékának völgyében", ahol szembesültél azzal, hogy "te bolond,
az éjjel elkérik a te lelkedet te tőled, s miket készítettél, kiéi lesznek?"; mikor
ráébredsz, hogy hiába őszülsz meg, a lelkedben mindig kisgyermek
maradsz, csak már nem vidám, hanem fázós, didergős fajta; mikor
bénítanak a mulasztásaid - akkor menj ki a konyhába, melegítsd meg a
gyerek vacsoráját, s kezdd el mondani neki az igaz meséket. S azt se bánd,
ha csak fél füllel figyel rád. Úgy, ahogy te tetted egykoron.
(Jeney Edit)
