Személyi igazolvány, van, tehát én létezem,
Személyi igazolvány, az egyetlen igazolvány
mellyel hitelt érdemlően igazolhatom,
hogy azonos vagyok velem.
(Bródy János)

Miről jutott ez most eszembe? Néztem a Banános Joe-t. Többször láttam már, de még sohasem elejétől végig. Most se láttam az elejét és a végét, de ez most nem is számít. A bonyodalom abból ered, hogy Joe nem kap engedélyt banánkereskedelemre, mivel nincs személyi igazolványa, elégett a keresztlevele, anyakönyvi kivonata sincs.A hivatalnok hivatalos írást követel tőle arról, hogy létezik.

Erről aztán megint eszembe jutott a hihetetlen történet, amit már többször, több helyen megírtam, itt történt Magyarországon 2-3 éve.

Ella Erdélyben született 1943. október 6-án. Szerencsétlen napon, rossz időben, rossz helyen. 1945-ben kalandos úton került Magyarországra. Akkor egy darabig nyitva volt a határ, éppen akkor zárták le, mikor ő az édesanyjával már majdnem átjutott rajta.

Többször viccelődtünk azon gimnáziumi éveink alatt közös albérletünkben, hogy 3 éves korára már börtönviselt volt, ugyanis anyjával együtt tömlöcbe vetették. Halvány emlékei vannak erről az időről, nem szép emlékek. Kb. 3 hónap múlva kiengedték őket, és még aznap embercsempészek segítségével sikerült átjutniuk Magyarországra.
Születési anyakönyvi kivonata nem volt, vagy elveszett, de ebből semmi probléma nem volt itt, az itteni rokonság igazolta őket.

Az első személyi igazolványát 16 éves korában kapta meg a rendőrségen, a kiállító rendőr megkérdezte, hogy tudja-e milyen napon született?
Persze, hogy tudta, minden iskolai beiratkozásnál megkérdezték tőle, és még az iskolaorvos is. A későbbi igazolványait ennek alapján állították ki, mindig akkor, mikor már lejárt, nem figyelt az ilyesmire. Egyszer kérték a születési anyakönyvi kivonatot, nem volt, azt mondták, nem baj, megnézik a nyilvántartásban. Megnézték, megújították az igazolványt.

Aztán egyszer a vállalkozó lányának valami banki ügylethez az ő aláírása is kellett volna. Igenám, de a személyi igazolványa megint lejárt, már az előző év októberében!

Sebaj, csináltat újat. Néhány óra várakozás után az okmányirodában születési anyakönyvi kivonatot kértek. Kiderült, hogy nem Magyarországon született. Jó a házassági is. Bevitte. Mégse volt jó. A házassági anyakönyvi kivonatban csak az első keresztneve szerepelt, és a nyilvántartásban 2 van.

Ha nem járt volna le az igazolvány, akkor annak alapján kapott volna újat, így csak ideigleneset, ami banki ügylethez nem jó, útlevél helyett nem használható, a végleges személyi igazolványhoz be kell szereznie a születési anyakönyvi kivonatot Romániából.
Hogyan, ha nem mehet oda, mert az útlevele is lejárt?
Megoldották ezt is (vagyis majdnem).

Meghatalmazott is kiválthatja az anyakönyvi kivonatot közjegyzőnél hitelesített meghatalmazás alapján. A közjegyző nem olcsó mulatság, de még nem elég. A hitelesített okmányról hiteles másolatot kell készíteni (jelen esetben a megyeszékhelyen). Azok se kispályások, súlyos ezreket kérnek a néhány sor lefordításáért. Megvan elküldve a romániai rokonnak, akitől nem szívesen kér szívességet, mert a család román ágához tartozik, és az ő 2 éve meghalt anyját nem nagyon szerették...

Csodák csodája, a román hatóság egy nap alatt elintézte, a rokon gyorsan továbbított - a fordítás románról magyarra (néhány szó, amit fordítás nélkül is érteni lehet) súlyos ezrekért már tovább tartott.

Másfél hónap herce-hurca után végre lobogtathatta a drágán beszerzett okmányt az okmányirodában. Csak hitte, hogy ennyivel megúszta.
Honosítani kell! Ellának ekkor ment el a kedve az egésztől.

Hogy ő 63 év után még mindig hontalan???!

Újabb ezrek befizetése után elküldték az illetékes sóhivatalba honosítani a drágán beszerzett hitelesen fordított születési anyakönyvi kivonatot. Aztán már csak várni kellett.

A várva-várt levél alig másfél hónap múlva végre megérkezett a magas hivatalból. No nem az igazolvány volt benne, hanem egy nyomtatvány, amit ki kellett tölteni. Aztán hiánypótlásként beküldeni az iskolai bizonyítványait, hogy magyar iskolában tanult - mert különben még állampolgári vizsgára(!) is mehetett volna. Hát milyen iskolába járt volna, mikor már itt élt 63 éve?

Megvolt az érettségi bizonyítványa, még az általános iskolai is, elküldte még az indexét is az 1 évről, amit valaha elvégzett a főiskolán orosz-magyar szakon.

Fél év múlva kb. 50 ezer költséggel megkapta az okmányt, amivel hitelt érdemlően bizonyíthatja, hogy...

Ha odafigyelt volna, és még a lejárat előtt megy személyi igazolványt cserélni, minden további nélkül kiállítják a régi alapján az újat. Lehet mondani, hogy úgy kell, miért olyan hanyag, hogy nem figyelte az igazolvány lejártát.... Talán a szülei ápolása vonta el a figyelmét, amihez vajmi kevés állami segítséget kapott.... pedig ebben az országban dolgozott, fizetett adót, miegyebet....

Ha abban az évben október 7-én (1 nap késéssel) megy igazolványt csináltatni, akkor ugyanez a tortúra....

Akkor már nem azonos az egy nappal azelőtti önmagával???
 

És ha még csak vele történt volna, de még sok idős emberrel, akiket valahogy elhagyott a haza...